A sorozatok mellett a másik nagy szenvedélyem a póker, ezért valamivel jobban féltem attól, hogy el fogják szúrni ezt a sorozatot. Plusz attól, hogy tele lesz a pókerrel kapcsolatos sztereotípiákkal, ami teljesen passzolna a mai közfelfogáshoz, de ez egy másik téma, amibe most nem szeretnék belemenni. 

A készítők egy nagyon hálás helyszínre építenek, amiből millió lehetőséget lehet kihozni. Ezt ők is érezték, de sajnos pont ez lett a vesztük. Az első részben olyan sok mindent akarnak nekünk mondani, hogy végül alig mondanak valamit. Minden szálba egy kicsit belekaptak, de nem láttunk semmi olyasmit, ami igazán érdekes lett volna. Persze nem lehet ezt rájuk kenni, hogyha csak 3 részt rendelnek be, a többi meg a nézettségtől függ. Ami viszont jó kell, hogy legyen, mert a Bajnokok Ligája ellen megy, amit még akkor is verne az RTL, ha egy ORTT (van még ilyen?) kiírás lenne csak a meccs ideje alatt (persze nem mindegy, hogy mennyire veri meg).

De térjünk a lényegre. Minden adott volt ahhoz, hogy ebből egy jó sorozat legyen. Nagyon jó színészeket szedtek össze, találtak egy olyan tökéletes helyszínt, hozzá pedig egy olyan koncepciót, ami akár működhetne is. 

Egy casinóban rengeteg féle ember fordul meg, mi pedig egy kicsit betekinthetünk az életükbe. Mellettük pedig lenne pár állandó karakter egy átívelő szállal.

Az első részben ezzel az volt a probléma, ezt nem tudták rendesen kihasználni. Volt pár tényleg érdekes minitörténet, de ezeket elrontotta az, hogy néhány baromira érdektelen karakter, akiket még ráadásul erőltettek is. Nem hiteltelenek, csak baromi unalmasak. 

Ha csak ennyi lenne, azt mondanám, hogy ez még belefér. Nézzük meg a második részt, hátha ott más lesz az arány.

De sajnos a legnagyobb baj a párbeszédekkel van, ami alapjaiban határozza meg ezt a sorozatot. Fájdalmasan életidegen beszélgetések voltak, amire rátett egy lapáttal a színészek játéka is. Nem szívesen szoktam színészeket lehúzni, de sajnos itt voltak azért gyengébb alakítások amiben lehet, hogy a rendezőnek is benne volt a keze. Sajnos itt a legrosszabb az egyik főszereplő: Xantus Barbara. Nekem abszolút hiteltelen volt. Mind a karakter, mind a színészi játék, amit az tetőzött, hogy szegénynek iszonyat gyenge szöveget írtak meg.

Akit viszont ki tudok emelni, az Szabó Győző a főszerepben. Engem abszolút meggyőzött az alakításával. Kiemelkedik a színészek közül. De tetszett Zach Galifianakis beugrása is. Rendes tőle, hogy elvállalt egy ilyen rövid szerepet, és időt szakított rá a Másnaposok 2 forgatása mellett.

Még néhány gondolat a sorozattal kapcsolatban, amikről még muszáj írnom. Nagyon sokan felháborodtak azon, hogy mennyi beépített reklám volt a sorozatban, ami előtt teljesen értetlenül állok. Miért zavar ez még bárkit is a mai világban? Ha esetleg ez az én sorozatom lenne, mindent elkövetnék azért, hogy életben tartsam a sorozatomat, növeljem a költségvetését, ne adj isten még keressek is rajta. A legtöbb reklám még nem is volt annyira pofátlan. Pókerzsetont mindenképp használtak volna. Akkor miért ne használjanak olyat, amin ott a támogató pókeroldal neve? Régen pont azért rinyált mindenki, hogy milyen idegesítőek és nevetségesek azok az elhomályosító kitakarások. Most pedig az elején felhívják a figyelmünket, hogy termékmegjelenítések láthatók a műsor alatt és kész. 

Nem bírom megállni, hogy ne térjek ki a pókeres részekre. A pokerstars.com-nak köszönhetően szerepelt a sorozatban Tóth Ricsi, az egyik leghíresebb, és leghíresebb magyar pókerprofi, aminek nagyon örültem. Annak már kevésbé, hogy a készítők nem használták ki, hogy ő is ott van, és kérték ki a véleményét. Volt pár hiba a jelenetben, igaz ez csak annak teszi hiteltelenné, aki ismeri a szabályokat, vagy valaha is játszott élőben. Persze néhol érthető, hogy alárendelik a drámaiságnak, de ha nagyon akarják, meg tudták volna oldani életszerűen, mégis drámain. Mondok egy példát: a pókeres jelenet végén az utolsó leosztásban az újságíró nem mutatja meg a lapját, csak annyit mond, hogy nyert a másik. Ezek után egy asztalnál ülő játékos odamegy és felfordítja a lapját. Ez olyan szinten nem szokás pókerban, hogy elképesztő. Jobb helyeken csúnyán néznek, és figyelmeztetnek, hogy ezt nem kellene, rosszabb helyeken pedig eltörik azt a kezed amelyikkel felfordítottad másnak a lapjait. Erre tudom azt mondani, hogy elég lett volna egy kamerának megmutatni, hogy mi volt nála. A hatás mindkettőnél ugyanaz.

Összességében azt tudom mondani, hogy az alap jó, csak nem tudnak rá építkezni. A legnagyobb gond pedig az említett életidegen párbeszédek, amik nem kizökkentenek a sorozat hangulatából, hanem az első perctől megölik a hangulatot. De ezen még lehet változtatni, de ha még sikerül is, nem biztos, hogy lesz még elég néző egy ilyen kezdés után.

 Bunkó barátunk visszatért. Csak eggyel több részt kapott arra, hogy ezúttal Mexikóban tahóskodjon. Nem nehéz kitalálni, hogy ez az évad a rasszista poénokkal lesz tele (nem mintha az előzőben ne lett volna elég). 

Kenny Powers története még mindig szórakoztató, és annak ellenére, hogy a káromkodás, sex, drogok, bunkóskodás néha már öncélúnak tűnhet, korántsem az. Nem azt mondom, hogy jelentős a mondanivalója a sorozatnak, de mégis csak egy tükör. Egy nagyon szórakoztató tükör. Kicsit már olyan, mintha az Amerika paródiákat parodizálni ki. De ez már túl bonyolult. Maradjunk csak annál, hogy Amerikát parodizálja. Ott üti, ahol csak éri, és ez egy idegen országban még szembetűnőbb.

Ezért sem tudom, hogy a harmadik évad még mit tud nekünk mutatni a harmadik évad, de ez legyen a készítők problémája. Részemről ez az évad is telitalálat volt, Danny McBride pedig még mind parádés a főszerepben. Kicsit kevesebb volt a hangosan röhögős poén, de talán csak azért, mert már másodszorra annyira ezek a poénok sem ütnek. Kissé félve várom tehát a harmadik évadot, de várom.

Pont ma néztem vissza az eddigi bejegyzéseimet, és láttam, hogy milyen rég írtam sorozatok első részeiről. Mondjuk ennek két oka is van: az egyik a vizsgaidőszak, a másik pedig az, hogy volt nagyon sok jó sorozat, amik kitöltötték minden sorozatnézésre szánt időmet (pedig az nem kevés:D). Kicsit talán beleunva a jelenleg nézett sorozataimba, bepróbáltam ezt-azt.

Hawaii Five-0

Kezdeném is azzal a sorozattal, ami a legnagyobb meglepetést okozta. Ha a TV2 nem adja le itthon, sosem próbáltam volna be azok alapján amit olvastam róla.

Ez egy régi sorozat remake-je. Elég egyszerű az alapsztori: egy különleges zsarunak megölik az apját, Hawaii kormányzója pedig kinevezi, hogy hozzon létre egy különleges egységet, megkapva minden támogatást, a szabályok pedig nem vonatkoznak rájuk.

Az első részben meg is futjuk a kötelező köröket, és összeáll a csapat. De ami a legfontosabb: az új társ. Minden ehhez hasonló sorozatnak/filmnek/könyvnek a lelke egy jól működő páros. Alex O'Loughlin és Scott Caan párosa pedig egyelőre pedig úgy tűnik, hogy működni fog. Néhány ciki beszólás ellenére is. Problámák csak akkor voltak amikor érzelgősebbre vették a figurát, de szerencsére nem erőltetik túlságosan, így ki lehet bírni. Annyit még hozzátennék, hogy Scott Caan iszonyatosan jól eltalált karaktert játszik, és a színészt is nagyon bírom. Akárcsak Alex O'Loughlint, akit nagyon bírtam a Moonlight-ban (itthon Holdfény címen futott a Viasaton), de ennek ellenére is azt kell, hogy mondjam: ez nem az ő szerepe. Tényleg igyekszik, megtesz mindent, de másnak ez a szerep sokkal jobban állna.

Röviden a csapat másik két tagjáról is. Daniel Dae Kim már most jobban tetszik, mint a Lostban. Grace Parkra viszont csak a kötelező jó nő címkét tudnám ragasztani. Kicsit erőltetettnek tűnik, de ez még változhat. 

Az eddigiek után szerintem nyilvánvaló, hogy én folytatom a sorozatot.

Szólíts Fitznek - Call Me Fitz

A sorozatban két dolog miatt kezdtem bele:

1. A Comedy Central elkezdte leadni itthon
2. Egy interjúban olvastam, hogy ez Litkai Gergely kedvenc sorozata (aki esetleg nem ismerné: Comedy Central hazai szerkesztője, forgatókönyvíró és még nagyon sok más is)

 Ez a kettő együtt bőven elég volt egy bepróbálásra. 

A történetről dióhéjban: egy igazi nagyképű beképzelt bunkó autókereskedőnek szó szerint megjelenik a lelkiismerete, hogy jó útra terelje őt. Ez alapötletnek szerintem nagyon ígéretes, de az első részben még nem igazán tudták ezt kihasználni.

Volt néhány jobb poén, de nem emlékszem arra, hogy egyszer is hangosan felnevettem volna.

Gyors értékelés: hatalmas lehetőség van benne, ezért néhány résznyi esélyt még adok a sorozatnak, de javulnia kell, mert az első rész igen harmatos volt.

L - The L Word

Ezzel az első résszel nagyon megszenvedtem. Nem mintha annyira rossz lett volna, de még nyáron töltöttem le (mint a Fiúk a klubból párja) és azóta nem bírtam végignézni. Jelentem az első rész MÁSFÉL ÓRÁS! Egyszerűen nem volt kedvem ennyit rászánni egy ismeretlen sorozatra amikor ott voltak a jól bevált sorozataim. Úgyhogy megnéztem belőle még nyáron 40 percet, a maradékot pedig nemrég fejeztem. Ez azért elég nagy negatívum, hiszen ha igazán jó lett volna az első rész, akkor le tudtak volna kötni a maradék 50 percre is. 

Egy leszbikus baráti társaság "mindennapjai" kellett volna, hogy lekössön minden megkavarva egy fiatal vidéki lánnyal, aki a barátjához költözik, és belecsöppen a világukba. Rajta keresztül pedig minket is bevezetnek.

Ha a Fiúk a klubból volt a csajos sorozat, akkor ugye ennek kellene a pasis (a leszbikusokat nem írom, hiszen ők egyértelmű a fő célközönség) sorozatnak lennie, hiszen állandóan nők csókolóznak, ami ráadásul időnként soft-pornóba csap át. Ehhez jön egy nagy adag dráma a leszbikusok kisebb-nagyobb problémáival a középpontban (pl.: gyerekvállalás).

Lehet, hogy a másfél órás első rész miatt, de pár mellen kívül semmi olyat nem láttam, ami miatt érdemes lenne folytatni a sorozatot. Talán egy gyengébb napomon adok neki még egy résznyi esélyt, hátha 40 perc alatt jobban teljesít.

Cheers

Szintén azért kezdtem bele, mert a Story Tv elkezdte leadni elölről a sorozatot.

Egy nagyon régi sitcomról van szó, aminek az utolsó részét 80 millióan nézték Amerikában.

Halál egyszerű az egész: a Cheers nevű bárban történteket láthatjuk. Elég hálás helyszín, főleg ha telepakolod pár érdekesebb felszolgálóval, törzsvendéggel, és magával a bár tulajával, aki nem más, mint Ted Danson (Damages,Bored to Death). Nem kicsit esett le az állam, amikor felismertem őt. 

Kicsit bajban vagyok az értékeléssel, mert az első rész után nagyon pozitív voltam a sorozattal kapcsolatban. Kedves, szerethető kis sorozat, ami 20 perc kikapcsolódást garantál. 

Viszont azóta láttam a következő két részt, és mindkettő elég gyenge volt. Sok volt a gyenge és erőltetett poén amik inkább fárasztóak voltak.

Összességében ez egy nagy kérdőjelet eredményezett nálam. Még pár próbát fogok tenni. Hátha...

Zsaruvér - Blue Bloods

Azt hiszem az okot nem nehéz kitalálni, miért kezdtem el a sorozatot. A TV2 a Hawaii Five-O-val párban kezdte el adni, így nem maradhatott ki. Annak ellenére sem, hogy nem igazán érdekelnek a zsarus/nyomozós sorozatok.

Amivel kiemelnék a többi közül, az az, hogy itt egy egész rendőrcsaládot figyelhetünk. 

Nem különösebben nagy ötlet, de nem rossz. Ez pedig elmondható az egész első részről is. Nem bántam meg, hogy megnéztem, de a rész végéig nem láttam semmi kiemelkedőt, amiért érdemes lett volna folytatni. A végén azonban bedobtak egy érdekesnek tűnő átívelő szálat, amivel azt érték el, hogy 2 részt még biztos adok nekik. Ebből még bármi lehet.

Gengszterkorzó - Boardwalk Empire

Nemrég már kitettem a sorozatról egy hivatalos anyagot, így a történet bemutatásával nem is nagyon vesződnék, inkább csak gyorsan értékelném az első részt. 

Annak ellenére, hogy nagyon magasak voltak az elvárásaim, biztos voltam benne, hogy nem fog csalódást okozni. Egész egyszerűen olyan nevek működnek benne közre, akiktől ez elvárható. Martin Scorsese, mint producer, és a pilot rendezője, Terence Winter, mint forgatókönyvíró, és Steve Buscemi, mint főszereplő. 

Már írtam régebben, hogy a Maffiózók, az egyik kedvenc sorozatom, és most kicsit úgy érzem, hogy visszakaptam. Ezzel az az egyetlen baj, hogy már most láttam olyan ötleteket, amiket már a Maffiózókban megcsináltak. 

De egyvalami akkor is új, mégpedig a kor, amiben játszódik. Tényleg elképesztő, ahogy magával ragad a kor hangulata, és ez nagyban annak köszönhető, hogy az HBO nem sajnálta rá a pénzt. 

A Gengszterkorzó hozta ami elvárható: Steve Buscemi parádés, a hangulat magával ragadó, dinamikus. Egyetlen félelmem, hogy a készítők már mindent ellőttek előző sorozatukban, így itt már csak önmagukat ismétlik majd. De pont a korábbi munkájuk a biztosíték arra, hogy nem így lesz.

Nevelésből elégséges - Raising Hope

A jó kritikák hatására már majdnem bepróbáltam felirattal, de aztán jött a hír, hogy az HBO elhozza nekünk Greg Garcia újabb sorozatát. Az előző sorozata a Nevem Earl volt, amit bár csíptem, abba a kategóriába tartozott, amit csak akkor néztem, ha a Comedy Centralon elkaptam egy-egy részt. Így némi rossz érzéssel kezdtem bele, de szerencsére ez nem igazolódott. 

Ezúttal is lecsúszott arcokról készített sorozatot. Az alapsztori: egy fiatalon gyereket vállaló házaspár fia egy gyilkossal összejön, majd 8 hónap múlva tudja meg, hogy a lány terhes. A lányt kivégzik, így a srácra marad a gyerek, akinek még a szülei sem tudnak segíteni, hiszen ők is korán vállaltak gyereket, így nem a legprofibban nevelték fel hősünket. 

Greg Garciának jár egy hatalmas piros pont, mert kicsit olyan, mintha a Nevem Earl minden hibáját kijavította volna. Szerethetőbbek a karakterek, és poénok is egy kicsivel kifinomultabbak. Én az első részt végigröhögtem az első perctől. Csak tudják tartani ezt a szintet az egész évad alatt.

 Valószínűleg a legtöbben már ismerik ezt a számot, de én csak ma láttam a klippet, és azóta is ezen szakadok. Mivel még sorozatos vonatkozása is van, itt a helye. A szőke hölgy Blake Lively a Gossip girl-ből (itthon A pletykafészek [egyébként a Cool Tv nagyon hosszú kihagyás után folytatta a sorozat leadását a második évaddal] címen fut)

 Még a blog kezdetén megírtam a véleményemet a hírről, hogy elkészítik a Skins amerikai változatát az MTV-re. Már akkor írtam, hogy elég rossz előérzetem van a sorozattal kapcsolatban, de igyekeztem minél jobban függetleníteni magam az eredetitől. Nos ez nem sikerült, pedig már nagyon régen láttam az első évadot. 

Lehet, hogy egy rész után igazságtalan ítélkezni, de sajnos a legtöbb félelmem beigazolódott. Egy szinte minden bájától, és varázsától megfosztott, kiherélt Skinst láttam. Ami már csak azért is furcsa, mert a történet nagyjából ugyanaz, mint az eredetiben. Hülye példa, de kisípolás még nem sértette ennyire a fülemet, mint most a fuck szónál. De valahol az egészet jól is jellemzi. Kizökkent az egész Skins hangulatból. Félreértés ne essék: nem a káromkodás hiányzik, vagy a több drog és hasonlók, hanem maga a hangulat.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én sokkal rosszabbra számítottam, és ha nem láttam volna az angol verziót, valószínűleg oda meg vissza lennék a gyönyörűségtől, sőt továbbmegyek, ha először az amerikait láttam volna, lehet, hogy utána lefikáznám az angolt (azért ez nem valószínű), de ilyen az ember. Ha valamit előbb lát, utána mindent ahhoz hasonlít, és sokkal kritikusabb, mint az eredetivel (legjobb példa erre a felirattal sorozatnézés majd nagy szinkronfikázás). 

Megpróbálom kiküszöbölni ezt a hibámat, és el kell, hogy ismerjem, Tony szerepére nagyon jó színészt találtak, és mivel a társaság meghatározó tagja, ez különösen fontos. Rajta kívül még a leszbi csaj és Cho jön be. Az összes többi semleges, vagy nem tetszik. A legfájóbb pont nálam Chris, de Sid is nagyon gyenge lett.

Mindez azt eredményezi, hogy én nem fogom tovább nézni a sorozatot. Figyelem majd róla az írásokat, és ha nagyon eltérnek majd az eredetitől, akkor lehet, hogy folytatom, de addig csak az eredetihez hasonlítanám, annak pedig semmi értelme, inkább újranézem az eredetit. Azonban azt is ide kell írnom, hogy aki esetleg az amerikai verzióval kezdte el, az nyugodtan folytassa ezt, mert az eredeti ismerete nélkül ez egy remek sorozat.