Megint elkapott, hogy ilyeneket nézegessek, és még mindig Ricky Gervais ennek a műfajnak a királya. Botrányos ez az ember, egyszerűen mindent elröhög, és ha egyszer elkezdi, nem bírja abbahagyni.

Futottak még... (Extras) néhány (olyan sok van, hogy nem férne el a blogon) elröhögött jelenetei:

A How I Met Your Mother forgatásai alatt kevesebb az elröhögés (bár náluk sincs kevés) inkább a színészek hülyéskedése miatt érdemes megnézni ezt:

A Weeds 5.évad bakijai annyira nem ütnek, de azért a jelenetért, amikor Doug rácsap a mogyistálra, megéri megnézni:

A hatodik évad is nagyon rövidnek hatott, de ahogy Ricky Gervais is mondta "quality, not quantity". Igaz, hogy nem volt hibátlan az évad, de nem okozott csalódást az biztos.

Ami a legjobban tetszett az évadban az az, hogy fejlődött a sorozat. Megmutatkoztak annak a jelei, ami egyébként nyilvánvaló, hogy nem marad örökre együtt a csapat. Lesznek idővel fontosabb dolgok - saját lakás, komoly barátnő, feleség, család stb. - és ez így van rendjén. De sajnos ezzel már meg is lett kezdve a sorozat lezárása, amit iszonyatosan sajnálok. 2011-ben befejezik a sorozatot, valószínüleg egy rövidebb évaddal és egy filmmel a végén. Ilyenkor örülök, hogy szinkronnal nézem, így nekem ez egy évvel tolódik. 

Az előbbiek miatt voltak olyan részek, amiknek a végén elmaradt a mosolygás, de ahogy azt kell, a fináléban azokért a részekért is. Ismét bebizonyították, hogy finálékban az Entourage verhetetlen. Vigyorogsz közben.... majd utána még 3 órán keresztül.

A sorozatban sokszor szerepelnek hírességek, ettől olyan hiteles az egész. A fináléra pedig pedig nem más ugrott be, mint Matt Damon, akivel kapcsolatban inkább poénra vették a figurát, de mivel el volt egy kicsit túlozva, ezért nekem nem jött be annyira. Poén volt, de kizökkentett az egésznek a hangulatából.

Aki még nagyon gyenge volt az évadban, az Andrew Klein karaktere. Amíg viszonylag keveset foglalkoztak vele, nem volt zavaró, de most több részt is rá építettek részben, és kibukott, hogy mennyire gyenge karakter.

Ellenben végre többet foglalkoztak Dramaval és Teknőccel. Erikre is több időt szántak, de ő az egész évadban csak nyűglődött, hogy aztán ő okozza a legnagyobb vigyorgást az évad végén. Vince a szokásásnál is jobban háttérbe szorult, míg Ari továbbra is lubickol, és Drama mellett magasan a legjobb karakter. A fináléban lenyomott paintball-puskás bevonulása pedig a sorozat egyik legjobb jelenete volt.

Összességében az egyik kedvenc sorozatom még mindig parádés. Sajnos nagyon lassan ugyan, de elkezdődött a sorozat lezárása. Igaz, hogy a csúcson kell abbahagyni, de én akármeddig el tudnám nézni.

  Amikor nekikezdtem a blognak, úgy terveztem, hogy néha filmekről is fogok majd írni. Annyira néha, hogy az indulás óta ez lesz az első filmes írásom. Amúgy nem kevés sorozatos vonatkozása is van a filmnek, úgyhogy nem szakadok el annyira a blog tárgyától.

Akárcsak sorozatok terén, a filmeknél is a vigjátékokat kedvelem inkább. Azokon belül is a kedvenceim közé tartoznak Judd Apatow munkái (Felkoppintva, Ananász Expressz stb.).

A magyar címadók úgy tűnik ragaszkodnak ahhoz, hogy ahol lehet ott szerepeljen a Fel-/Le- (Felkoppintva, Lepattintva) Apatow filmjeinek a címében, így a Felhangolva címet kapta, az egyébként csak DVD-n megjelenő film. 

Akinek az eddig általam megnézett filmjei mellé lehetne rakni a polcra. Egy kicsit néha gusztustalan, néha kicsit drámáznak, de egyébként a kínostól az egészen zseniális poénokig mindent bevetnek azért, hogy jól szórakozzunk.

A kapcsolat pedig ennél is szorosabb, mivel a Lepattintva (Forgetting Sarah Marshall) egyik mellékarakterét emelték ki és csináltak belőle filmet. Ő lenne Aldous Snow, akit Russell Brand alakít. Az előző filmben engem nem fogott meg különösebben a karakter annyira, hogy én egy külön filmet adtam volna neki, de itt remekül működik. Jonah Hill-el pedig remek párost alkotnak.

A történet nincs túlbonyolítva. Aeronnak el kell rángatnia Aldous Snowt, a lecsúszott rocksztárt egy 10 éves jubileumi koncertre, hogy karrierje újra beinduljon. Miután találkoznak, minden felpörög, de persze semmi sem úgy sül el, ahogy kellene. Viszont a pörgés megmarad végig. Több mint 100 perc a film, ennek ellenére alig éreztem hosszabbnak, mint egy 40 perces sorozat.

A film egyik különlegessége a sok cameo szereplés, melyek közül Tom Feltoné volt a kedvencem. 

Ugyan nem cameo szerep volt, de P.Diddy is szerepelt a sorozatban, aki meglepően jó volt a filmben. Igaz, hogy nagyon hálás szerepe volt, de akkor is le a kalappal előtte.

Kicsit a sorozatos vonatkozású mellékszereplőkről: Aldous volt barátnőjét/örök szerelmét Rose Byrne játsza a Damages-ből, Aaron barátnőjét pedig Elisabeth Moss a Mad Man-ből. A kettő közül inkább az előbbi szereplése szórakoztató, köszönhetően a hálásabb szerepnek: a mai hollywood-i hírességének egy részének kifigurázása volt a feledata. De az utóbbiról is mondok valami pozitívat: sokkal aranyosabb volt itt, mint a Mad Man-ben.

Mellékszerepnek már nem is nevezném, inkább mininek: Nick Kroll - A ligából, Aziz Ansari - a Parks and Recreationsból.

Végül említést kell tennem a zenéről is. Ami valami iszonyatosan jó. Én a film után egyből leszedtem a soundtrack-et, és azóta is azt hallgatom. Az új kedvencem pedig ő lenne:

Összességében a Felhangolva hozta azt, amit elvár tőle az ember: 100 perc könnyed szórakozást. Ennél többre nem is lehet számítani, de mostanában annyira nem láttam jó vigjátékot, hogy már ez is nagy dolog.

 A sorozat egyik legendás jelenete végén csendült fel ez a szám.

Mostanában bukkantam rá, de már vagy százszor meghallgattam.

Szeptemberben írtam a 4.évadról, de csak mostanra néztem meg a következőt. Ennek egyetlen oka van: nem érdekelt a sorozat. Az évad köepe táján elszakadt bennem valami és azt mondtam, hogy nekem ebből elég. Nemérdekel mi történik azon a szigeten. A vizsgaidőszak után viszont valahogy újra nekikezdtem és ledaráltam gyorsan a maradék részt. Azt kell, hogy mondjam, nem bántam meg, de bővebben erről csak úgy lehet, ahogy eddig minden Lost évadnál: spoileresen a tovább mögött.