És ez így is van jól. A véleményemet nemrég írtam meg az első részről, és a nézőszám folyamatos esése is azt mutatja, hogy nem csak nekem nem jött be a sorozat. Nem is szenteltem volna további bejegyzéseket a Casinónak, de amit a minap olvastam, az eléggé felidegesített. 

"Több mint másfél millió ember volt kíváncsi a Casinóra. Majdnem biztos vagyok abban, hogy folytatni fogjuk a történetet valamilyen formában. Ez egy olyan út, amit meg kell járni. Véleményem szerint jót csináltunk, ezért nincs mitől félnünk" - jelentett ki Xantus Barbara, aki szerint a film reklámozói elégedettek voltak, ami a sorozat jövőjét illetően kulcsfontosságú. 

Lehet szépíteni a dolgokat, de ilyen arcpirító pofátlanságot! Kerekítve a három rész közönségaránya a következők voltak: 29-25-19. Természetes, hogy esik kicsit a nézettség, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az első kettő BL meccsek ellen ment, amit bármi megver, míg a harmadik rész ellen a TV2 az Árnyék nélkül 2 c. igen színvonalas filmet adta (és itt most nagyon vissza kell magam fogni, hogy ne oltsam le a TV2 a parádés filmválasztásért). A legnagyobb vicc pedig az, hogy még ez a random film is megverte (igaz nem sokkal).

Félreértés ne essék: nem a sorozattal van most bajom, hanem Xantus Barbara nyilatkozatával. Ugyan nem tudom, hogy ezt a másfél milliót mi alapján számolta ki, de ezt inkább hagyjuk. A lényeg az, amit ő is mond: a nézők csak kíváncsiak voltak, de látták, hogy ez szar, majd elkapcsoltak. 

Nem mintha szurkoltam volna a sorozat ellen, mert imádnám, ha több magyar sorozat lenne, de tényleg nem ártana önkritikát gyakorolni. Leülni, újranézni amit csináltunk, megnézni hol hibáztunk, sőt kezdek túlzásokba esni, de megkérdezni pár szakmabeli véleményét.

De azért, hogy igazságos legyek, mindenképp megnézem a maradék két részt, annak ellenére, hogy nem terveztem. Amennyiben pedig a sorozat valami hatalmas javulást mutatna, azt is el fogom ismerni.

 A Lucky Louie project után igyekeztem megint valami olyat keresni, ami kevésbé ismert itthon. Nekem ez a kedvenc jelenetem a sorozatból:

Harmadik próbálkozásra már az indavideóra raktam fel, mert a youtube-on letiltották...

 Nem szoktam ilyen emlékeztető bejegyzéseket írni, de a Viasat olyan jó kis promót dobott össze, hogy azt mindenképp ki akartam rakni, másrészt amúgy is ki akartam rakni két válogatást Gordon ordibálásaiból, amiket én végigröhögtem. Gyakorlatilag folyamatos kisípolás az egész:D Íme a három videó:

 Általában első részekről egy csokorban írok, de a Mr. Sunshine nálam kiemelt figyelmet élvez Matthew Perry miatt. Már látatlanban nagyon vártam, majd kilenc hónapra rá megszületett, én pedig végre megnézhettem az első részt. Mókás így visszaolvasni az első írásaimat. Konkrétan leírtam minden fontosat, csak azt nem, hogy miről fog szólni, úgyhogy most pótlom. 

Főhősünk (Matthew Perry) a Sunshine Center igazgatója, aki az egész létesítményben történteket próbálja igazgatni. Mindez megdobva egy kis magánéleti szenvedéssel. 

Arról viszont írtam, hogy mennyire jó színészgárda jött össze, és mivel ők hozták is a kötelezőt, így nem térnék ki rájuk részletesebben, a csarnok tulajdonosát alakító Allison Janney kivételével, aki egyelőre a sorozat legjobb karakterét formálja meg. Ami kicsit csalódás is számomra, mert igazából és Matthew Perry sziporkázását vártam, de az első részben inkább csak előkészíti a poénokat (bár egyesek szerint ez a legnehezebb feladat).

Ha pedig poénok, akkor el kell, hogy mondjam: ez nem egy hangosan visítva nevetős sitcom. Amit nálam elért, az egy jó negyed órás mosolygás néhány kuncogással megtűzdelve. 

Ez talán annak is köszönhető, hogy az első részben nagyon erőltették a magánéleti szálat, amivel szerintem várhattak volna a későbbi részekig, az elsőben pedig pár erős poénnal támadni, hogy megnyerjék maguknak a nézőket. Bár engem így is meggyőztek, de nem biztos, hogy minden néző akkora Matthew Perry rajongó, hogy képes megnézni 20-szor a Bérgyilkos a szomszédomat, 40-szer a második részt, sőt még a Fapofa c. igen lehangoló filmet is képes végignézni (a három közül az utolsó volt a legnagyobb teljesítmény).

Az első résszel egyébként az volt a legnagyobb bajom, hogy túl sok mindent akartak belezsúfolni ebbe a 20 percbe. Pedig most tökéletesen működött volna, hogy a kevesebb néha több. Szerintem ez betudható annak, hogy az első részben igyekeztek mindent megmutatni.

Nem hiszem, hogy a későbbi részekkel hasonló probléma lenne, úgyhogy azt tudom mondani, hogy minden adott ahhoz, hogy egy remek sorozatról írhassak az évad végén, de sajnos benne van az is, hogy egy erőltetett, szürke, középszerű vígjátéksorozattá váljon. Én remélem és valószínűsítem az első verziót, de mindenképp lesz róla évadkritika, mert engem simán megvettek ezzel az első résszel is.

 Már régóta ki akartam rakni. Imádom ezt a számot. Egyébként az együttes május 28-án nálunk is fog koncertezni. Újabb példa arra, hogy mennyi jó zene szól a Törtetők alatt.