Általában első részekről egy csokorban írok, de a Mr. Sunshine nálam kiemelt figyelmet élvez Matthew Perry miatt. Már látatlanban nagyon vártam, majd kilenc hónapra rá megszületett, én pedig végre megnézhettem az első részt. Mókás így visszaolvasni az első írásaimat. Konkrétan leírtam minden fontosat, csak azt nem, hogy miről fog szólni, úgyhogy most pótlom. 

Főhősünk (Matthew Perry) a Sunshine Center igazgatója, aki az egész létesítményben történteket próbálja igazgatni. Mindez megdobva egy kis magánéleti szenvedéssel. 

Arról viszont írtam, hogy mennyire jó színészgárda jött össze, és mivel ők hozták is a kötelezőt, így nem térnék ki rájuk részletesebben, a csarnok tulajdonosát alakító Allison Janney kivételével, aki egyelőre a sorozat legjobb karakterét formálja meg. Ami kicsit csalódás is számomra, mert igazából és Matthew Perry sziporkázását vártam, de az első részben inkább csak előkészíti a poénokat (bár egyesek szerint ez a legnehezebb feladat).

Ha pedig poénok, akkor el kell, hogy mondjam: ez nem egy hangosan visítva nevetős sitcom. Amit nálam elért, az egy jó negyed órás mosolygás néhány kuncogással megtűzdelve. 

Ez talán annak is köszönhető, hogy az első részben nagyon erőltették a magánéleti szálat, amivel szerintem várhattak volna a későbbi részekig, az elsőben pedig pár erős poénnal támadni, hogy megnyerjék maguknak a nézőket. Bár engem így is meggyőztek, de nem biztos, hogy minden néző akkora Matthew Perry rajongó, hogy képes megnézni 20-szor a Bérgyilkos a szomszédomat, 40-szer a második részt, sőt még a Fapofa c. igen lehangoló filmet is képes végignézni (a három közül az utolsó volt a legnagyobb teljesítmény).

Az első résszel egyébként az volt a legnagyobb bajom, hogy túl sok mindent akartak belezsúfolni ebbe a 20 percbe. Pedig most tökéletesen működött volna, hogy a kevesebb néha több. Szerintem ez betudható annak, hogy az első részben igyekeztek mindent megmutatni.

Nem hiszem, hogy a későbbi részekkel hasonló probléma lenne, úgyhogy azt tudom mondani, hogy minden adott ahhoz, hogy egy remek sorozatról írhassak az évad végén, de sajnos benne van az is, hogy egy erőltetett, szürke, középszerű vígjátéksorozattá váljon. Én remélem és valószínűsítem az első verziót, de mindenképp lesz róla évadkritika, mert engem simán megvettek ezzel az első résszel is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.