A pilotról már itt írtam és a sorozat zenéi közül is kiraktam párat. Nem nagyon csípem az akció/zsarus sorozatokat, egyedül talán a 24 van mint nagy kedvenc. A Kemény zsarukon kívül. Ugyanis ez nem egy átlagos zsarus sorozat. Ez a legjobb amit eddig láttam. 

Korrupció, hatalmi harcok, politika, sok akció és ehhez jönnek még olyan drámai szálak mint például a mélyen vallásos, becsületes meleg rendőr problámái, egy kemény zsaru, akinek a fia autista, és egy nagyon vékony szerelmi szál.

Az egyik ami megfogott a sorozatban, az a nagyon realista ábrázolása az utcának. A drogos kurva aki lemond a gyerekéről és a drogos apa aki feldobja a fiát egy adag heroinért, mert még van egy jó vénája.

A másik az, hogy iszonyat jól váltogatják a különböző történetszálakat, és fonják egybe azokat. Ennek ellenére valahogy nem tudtam rákapni a sorozatra, ami elég fura, tekintve, hogy mennyire bejön. Nem daráltam, hanem időnként megnéztem egy részt, ha eszembe jutott. Persze lehet, hogy csak a sok vetélytárs szorította ki (Dexter,True Blood,Lost).

A karakterek és a színészek is rendben vannak, egyedül a főszereplő neve - Vic Mackey - zavar. Akárhányszor meghallom egy idióta rajzfilmfigurára asszociálok a nevéből - fogalmam sincs miért.

A legjobb részek azok voltak, amikben Vic közel állt a lebukáshoz, és ebből a szempontból a finálé is nagyon ott volt.

Végül muszáj megint kitérnem a zenére, annyira eltalálták őket. Érdemes leszedni az egész albumot (The Shield OST - Music from the street).

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sorozatos.blog.hu/api/trackback/id/tr72225888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása