Az utóbbi idők egyik legnagyobb meglepetésével van dolgunk, ugyanis az alapsztori alapján nem volt várható, hogy ennyire jó dolog sül majd ki belőle. Szokásomhoz híven nem erőltettem meg magam, amikor az alapsztorit vázoltam fel, de amúgy sem az a sorozat, amire leírás miatt kapnának kedvet az emberek. 

Fontos megemlíteni a struktúráját, mert ez az egyik ami nagyon tetszett benne. Minden rész egy idézettel kezd, amelyből az epizód témája következik például: boldogság, harag, félelem.  

 Fura egy sorozat ez, de nagyon jól áll neki. Azon ritka sorozatok egyike, ami el akar és el is tud gondolkodtatni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy meg is tud röhögtetni... Ritka az ilyen. Imádtam, hogy nem volt benne minden egyértelmű (ezt tetőzte be az évad utolsó pillanata).

A színészekről is csak csupa jót tudok írni. Elijah Wood könnyedén hozza amit kell (tudom nem nagy dicséret, de ebben a szerepben ennyi van), Jason Gann pedig egyenesen lubickol ebben a szerepben.

Az egyetlen baj a sorozattal, hogy néha ritmustalan, és ingadozó a minőség, így mindezzel együtt 7/10-et ért nekem nyár legnagyobb meglepetése. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.