A sorozat első részéről még tavaly írtam. Akkor nem voltam túlságosan elragadtatva a legtöbb helyen egekig magasztalt sorozatért. A véleményem az évad után se változott meg. Ennek ellenére végignéztem a 22 részes évadot. Nálam bekerült a Grace klinika mellé, mint olyan sorozat, amit akkor nézek meg, ha fáradt vagyok, vagy valami mást is csinálok közben, és csak a háttérben fut mondjuk 4 pókerasztal mellett. 

Ennek több oka is van: a legfontosabb az, hogy nem bírom ezt a "sírós-rívós drámázást". Minden mozzanata egy hatalmas klisé volt a sorozatnak, és sokszor csak a zene mentett meg egy-egy részt. Erre a legjobb példa ez a mash-up, ami a 6.részben énekeltek.

Ha azt akkor nem lövik el, én valószínűleg akkor szálltam volna ki. De az a szám tényleg annyira bejött, hogy szinte az évad végéig megvett magának a sorozat. Egy ideig nem is bántam, hogy folytattam, mert a 6.résztől kezdve javult a sorozat. Majd jött egy újabb mélyrepülés, amit az utolsó részek mentettek meg a becsapódástól.

Ami esetleg javíthatott volna a sorozaton, azok a poénok, de ahhoz egyrészt túl kevés volt belűlük, ami meg volt annak nagy része harmatos és/vagy erőltetett volt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ez nem az a humor, amit én kedvelek, de ettől az erőlködést akkor is sokszor éreztem. 

 Úgy érzem elég volt ennyi ebből a közhelyparádéból. Rengetegszer borsódzott a hátam az évad alatt egy-egy gyenge, vagy hatásvadász jelenetnél. Egy esetben tudom elképzelni, hogy folytassam, ha itthon leadja az RTL (ami nézettség alapján nem valószínű).  A zenéket pedig majd megnézem youtube.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.