Hú mennyi zene szól ebben a sorozatban. Talán az eddig kirakott zenékből látszik, hogy nem feltétlen ez a stílus a kedvencem, de valahogy ezt a számot mindig is nagyon szerettem és az ipodomon is sokszor szól(t).

A sorozatról majd nemsokára egy nagyobb pilotos bejegyzésben...

 Csak jelezném, hogy megnéztem és még mindig zseniális az egész. Csak magamat ismételném, úgyhogy inkább itt a link az előző évados íráshoz, amiben inkább a sorozatról írtam, mint az évadról. De legalább kivágtam belőle két képet. Az is valami.

 A 10. bejegyzésem volt a blogon az első évados írásom (már maga az is megérne egy bejegyzést, hogy mennyire fura visszaolvasni a régebbi bejegyzéseimet [remélem javultam valamennyit, mert igen gyalázatosak]).

Eltelt tehát egy év és megint csak nyolc darab részt kaptunk. Nagyon nagyon kevés! Szerencsés sorozat, hiszen ez a legnagyobb hibája. De komolyan. Mikor már kezdem megszokni, hogy minden héten kapok egy parádés kis epizódot, akkor hirtelen vége az egésznek. 

Továbbra sem az a komédia, amit hangosan végignevetsz bár ha átlagolom egy LOL (utálom ezt a szót) minden részre jut egy. Ellenben garantáltan jó kedved lesz tőle akár több órán keresztül is. Sőt volt olyan, hogy egy órára rá hangosan felröhögtem az egyik poénon ami újra eszembe jutott (Jóbarátok óta nem nagyon fordult elő velem ilyesmi).

A trió zseniálisan működik, de még a George és Ray duó is. Jonathan-nal sincs semmi baj, de azért a legtöbb poén nem rá épül és néha már kicsit idegesítő (csak nagy dózisban), de amúgy engem mulattat a tutymorgása. Mind a három színésznek jár a csillagos ötös. 

A sorozatnak csak sima ötös jár, mert néha kissé vontatott és lassú tud lenni, ami egy húsz perces sorozatnál elég nagy hiba, de szerencsére nem jellemző.

Jövőre ugyanitt a harmadik évaddal!

 Az előzménysorozat, ami Andy Whitfield betegsége miatt jött létre. Amikor anno meghallottam a hírt, akkor nem igazán dobott fel a hír. Valahogy nem éreztem úgy, hogy egy előzménysorozat jól is elsülhet. Aztán amikor megláttam az első előzeteseket, akkor elkapott a hangulat, és éreztem, hogy bizony jól fog elsülni. A kérdés már csak az volt, hogy mekkorát szól. Szinkronhívőként pedig beleolvasgattam a kritikákba, úgyhogy tudtam: valami jól összerakott dolog vár rám. Sőt! Voltam olyan szerencsés, hogy premier előtt láttam az első két részt.

A készítők a legtöbbet hozták ki ebből a szerencsétlen helyzetből. Ami kicsit sem volt könnyű, hiszen sok dologban meg volt kötve a kezük. Így rögtön elvesztették az egyik erősségüket: a meghökkentést. Tudtuk kik fognak szerepelni az első évadban és kik nem, így akkor meglepetések már nem várhatnak ránk. Ezért is tetszett annyira, az évadfinálé. Nem lövöm el a poént mindenki nézze csak meg ezt a hat részt. A tövább mögött pedig spoileresen azoknak, akik már látták.

Még valami azoknak akik az első évadot sem látták: ha tehetik, ezzel kezdjék a sorozatot, mert elsőre az előzménysorozat jobban megkedvelhető.

 Két kedvenc sorozatom és befejeződik idén. Mindkettőhöz elég szomorú promót raktak össze. Ez nem tudom mennyire hivatalos, de vannak belőle jelenetek az utolsó évadból, úgyhogy annyira nem lőhetek mellé.