Nehéz lesz összehozni, ezt bejegyzést, mivel hónapokkal ezelőtt láttam az évad utolsó részét, de csak most jött meg a kedvem a blogíráshoz, úgyhogy nincs mit tenni. Akár hagyhattam is volna, hiszen van írnivaló bőven, mégis úgy gondoltam, hogy a Trónok Harcáról muszáj.

Aki esetleg nem ismerné a sorozatot, az kezdje az első két részről és a premier előtti vetítésről szóló bejegyzésemmel. 

Ha lehet, még a Gengszterkorzó körüli felhajtás és várakozásokat is meghaladta az, ami a megelőzte a Trónok Harcát. Mivel felhoztam, most már szembe is állíthatom őket, hiszen a biztató kezdet után a GoT be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet.

Sajnos belefutottam a talán legnagyobb spoilerbe a sorozattal kapcsolatban, ami eléggé levont az élvezeti értékéből. Persze így is imádtam a sorozatot, csak bosszantó volt, hogy tudtam mi fog történni, és így az értékelés is nehezebb lesz.

Még szerencse, hogy nem minden a történeten múlik. Kezdjük talán a színészekkel. Már az első két rész után írtam, sőt mondtam a kamerába a premier előtti vetítés után, hogy a törpe a legnagyobb karakter. Életemben először néztem élőben az Emmy-gálát, és talán ő volt az akinek a legjobban szorítottam. Szerintem aki, csak egy részt is látott a sorozatból, az egyetért abban, hogy nagyon megérdemelte Peter Dinklage azt a díjat. 

Sok nevet felsorolhatnék még, akiket méltatni lehetne, de egyszerűbb leírnom azt a kettőt, akinek a játéka nekem nem tetszett. Harry Lloyd játéka már az elején se tetszett igazán és később sem tudott meggyőzni. De volt később nála is jobban idegesített Lena Headey játéka. Nem tudom, hogy a rendező hozta ezt ki belőle, vagy csak ő képes ennyire, de amit itt alakított, az szerintem gyalázat. A többi színész viszont mind kiemelkedően jó volt szerintem. 

 Ha már a kiemelkedő dolgoknál tartok, rögtön a párbeszédek jutnak eszembe. Konkrétan Lord Varys és Littlefinger adogatásaira gondolok, bevallom előfordult, hogy vissza kellett tekernem.

A párosuk megemlítésével el is érkeztünk az udvarhoz, ahol az intrikák legnagyobb része folyik. Semmi és senki sem az, aminek látszik. Elég csak Pycelle nagymestert említenem, akinek az egyik kedvenc jelenetemet köszönhetjük. Eleinte én a csatákat vártam a legjobban, de utólag már sokkal jobban örülök, hogy másfajta csatákat nézhetünk. 

Mielőtt pontoznék, meg kell említenem, hogy néhol kicsit ritmustalan volt az évad (fura ezt írni, de egyszerűen ez a legjobb szó ami eszembe jutott, pedig én tényleg törtem a fejem), ezenkívül néhol a sex már-már öncélú volt (van olyan, aki bánja?). Plusz az év legundorítóbb jelenetét is a Trónok Harcának köszönhetem eddig (lehet találgatni, melyik volt az, mert van egy pár), és bár van még pár hónap az évből, nem hiszem, hogy bárki is veszélyes lehetne rá.

Végül jöhet a pontozás: 7,5/10 az amit könnyű szívvel adok. Jön a második évad, úgyhogy lesz ez még sokkal több is. Ez még csak a kezdet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.