Az első részről még február közepén lelkendeztem és bár már régebben láttam a finálét, azért írnék pár jó szót, mielőtt még azt is elfelejtem, hogy ki az a Hope. 

Szerencsére nem csak az első részre, de az egész évadra igaz volt, hogy Greg Garcia nem követte el ugyanazokat a hibákat, amiket az Earl-ben. Valami nagyon szerethető és vicces dolgot sikerült összehoznia, ami sokkal nagyobb rétegnek jön be, mint az előző sorozata. Csak összehasonlításképp: az Earl nálam olyan sorozat, hogy ha a Comedy Central-on pont, megy, akkor megörülök neki és végignézem, de amúgy nincs különösebb igényem arra, hogy nézzem. A Raising Hope viszont olyan, amit minden héten várok, és keveslem azt a 20 percet hetente.

A szerethetőség ugye a karaktereken múlik, akik közül nálam Burt magasan kiemelkedik. Garret Dillahunt remekül hozza és óriási dumákat adnak a szájába. Sokan nem csípik a Dédit, de egy ismerősömnek például ő a kedvence, és nekem sincs különösebb bajom vele, úgyhogy szerintem kell ő a sorozatba. Viszont simán meglennék kevesebb áruházi jelenettel, de ugye Sabrina miatt az is kötelező, és amíg nem erőltetik a túl Frank-et, addig jóban leszünk.

Sajna még messze a második évad, főleg nekem, mivel én szinkronnal nézem (illetve mi, mert az egész család rákattant), de én nagyon várom. Könnyedén osztok ki rá 8/10-et, amiben nagy szerepe van a finálénak. Mindenkinek melegen ajánlom, akik meg szeretik a sitcomot, azoknak kötelező darab.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.