Ezt az évadot is elég gyorsan végigpörgettem. Tudom, hogy elég könnyen dobálózok a kedvenc szóval, de tényleg egyre jobb és jobb lesz ez a sorozat, így lassan már megkaphatja a "nagy kedvenc" matricát, amit már nem adok olyan könnyen.

A 3. évad egyébként annyira nem volt depresszív, mint az előző kettő (ami azért elég groteszk, ha azt nézzük, hogy ebben az évadban is volt egy temetés), és Tommy is kevesebbet halucinált (önmagához képest).

A szar persze azért hullik továbbra is rendesen, de valahogy most tényleg nem volt annyira embertelen, mint az első kettőben. 

A 2.évad fináléja után félő volt, hogy mivel a két öreget szétrobbantották, így kevesebb poén lesz, de szerencsére nem így lett. 

A második évados írásomban már szó volt azokról a bizonyos magas labdákról, amiket bizony ebben az évadban is kegyetlenül lecsapkodtak, pedig néha tényleg jobb lenne elsétálni mellettük. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a sorozat sablonos, hanem inkább néhol túlságosan hatásvadász.

Amit viszont nem vártam a sorozattól az a finálé közepén lévő nagy vigyor, amit persze azért a készítők letörölnek az arcunkról a végére, de mindenképp jó volt végre egy ilyen momentum is.

Újabb remek évad, jöhet a következő!:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.