Nem írtam a Party Down pilotjáról külön, mert akkoriban csak ezt az egy sorozatot kezdtem el, és mire lett volna elég, addigra végig is néztem az első évadot. 

A Party Down egy kissebb kábeles csatornán fut kinnt amerikában, azért kezdtem bele angolul, mert nem hiszem, hogy itthon le fogják adni,de ha mégis, akkor max. Comedy Centralon. A csatorna neve Starz, itt fut a Spartacus is, úgyhogy az én szememben a Party Down már a második nagy húzása a csatornának. Sajnos volt egy rossz is: a második évad után elkaszálták. Sajnos ez van, ha rossz a nézettség. Ami valahol érthető, mert szerintem ez a fajta humor egy elég vékony rétegnek jön be.

A sorozat egy partyszervező cégről szól, pontosabban annak egy csapatáról, amelynek a vezetője, Ron olyan embereket próbál rávenni, hogy végezzék a munkájukat, akiknek ez az egész emló csak egy parkolópálya. Csinálják amíg nincs jobb. Két színész, egy volt színész, egy forgatókönyvíró, és egy humorista. Külön, külön is remek karaktereket alkottak, de ha ezeket összeresztik... 

Ezeket a karaktereket pedig kiváló színészek játszák el. Az egyik Lizzy Caplan akit Az osztály-ban már bírtam. Aztán ott van Felkoppintvából és a Freaks and Geeks-ből Martin Starr, És a Két pasi meg egy kicsi pszihológusa: Jane Lynch (sajnos ő a 8.rész után kilépett, Jennifer Coolidge ugrott be helyette - ő volt Joey ügynöke. Ők azok akiket már ismertem, de a többi színészre se lehet panasz. Emellett több híres szinész is vendégszerepelt az évadban. A leghíresebb Kristen Bell, de az én kedvencem a végig káromkodó J.K. Simmons volt. Ha már káromkodás, kicsit több van belőle mint egy normál sorozatban, köszönhetően annak, hogy kábelen fut, és a káromkodások mellett kicsit többet is megenged magának a sorozat (konkrétan a pornós epizódra gondolok). Aki még ismertebb név az Breckin Meyer az Üldözési mániából (jómozi) és Steven Weber A stúdióból.

 Ha már a színészeknél tartok, az egyik dolog amit csak az évad vége fele vettem észre: Paul Rudd-nak (az egyik kedvenc színészem) is köze van a sorozathoz, mint producer és író.

Nem szokásom ennyit foglalkozni a színészekkel, de itt tényleg annyi említésre méltó volt, hogy a fél bejegyzés erre ment rá.

Így a végére kicsit még arról, hogy miért jó ez a sorozat. Nem fél percenként jönnek a poénok, nincs nevetőgép, káromkodnak, szabadabban mutatnak meg ezt-azt, amitől az egész valóságosabban hat. Kicsit A hivatalra és a Futottak még...-re emlékeztet. Kínos jelenetek, amik általában a vége fele feloldódnak egy nagyobb poénnál. De az egész kevésbé kínos legtöbbször inkább könnyed, néha pedig kicsit szomorkás. Happy End szigorúan kizárva. Maximum az évad végén egy nagyon kevés. De ettől lesz az egész életszerűbb és kedvelhető.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.