Castle

Nem csípem a nyomozós sorozatokat, de ez nem is az a tipikus CSI,NCIS,Bones stb. hanem egy sokkal könnyedebb hangulatú valami. Ami megfogott, az a laza, infantilis, kicsit beképzelt író (rakd be Hank Moody-t a CSI-be és megkapod Richard Castle-t) és egy szigorú nyomozónő párosítása. A dolog ismerős már láttuk milliószor filmekben, sorozatokban, olvastuk könyvekben, de nem tudjuk megunni. Hiszem, hogy nem lenne ilyen jó az egész, ha nem Nathan Fillion játszaná a főszerepet. Már a Két pasi meg egy csajsziban is ő volt az egyik kedvencem Ryen Reynolds melllett. A sztori nincs túlbonyolítva - egy gyilkos úgy öl, ahogy azt írónk a könyveiben leírta, így a rendőrség a segítését kéri. Leegyszerűsítve: Kaloforgia+CSI=szeressük

 The Ricky Gervais show

Ricky Gervais az egyik kedvenc humoristám/színészem, így nem volt kérdés, hogy nekikezdek a sorozatnak. Kicsit utánaolvastam a dolognak és leesett az állam. A show egy rádióműsorként indult még 2001-ben majd letölthető podcast lett, amit átlagosan 261 670 ember töltött le az egyes epizódokat, így bekerültek a Guiness-rekordok könyvébe, mint a világon a legtöbbet letöltött podcast. Majd 2010-ben az HBO és a Channel 4 tűzte műsorra. De tulajdonképpen mit is?

Három ember: Ricky Gervais, Stephen Merchant és Karl Pilkington beülnek egy stúdióba és beszélgetnek. Vagyis inkább Karl beszél hülyeségeket a másik kettő pedig kiröhögi, vagy durván lealázza. Mi pedig ezt nézhetjük rajzfilm stílusban. Ez arra szolgál, hogy miközben Karl valami baromságról beszél, azt szemléltessék. Ez elég nagyot dob a műsoron, pedig nem is gondolná az ember. A témák elég vegyesek vannak tényleg hatalmas baromságok, de néha igen elgondolkodtató dolgokat is felvetnek. Ami például engem megfogott: "Minden igazán fontos dolgot feltaláltak már - vagyis az ipod stb. fontos-e egyáltalán?" 

Elég nehéz tehát hova rakni ezt a show-t, szerintem annyit nem nevettem rajta összesen, mint az Office 10 percén, de azért sok apróságon el lehet mosolyodni, vagy éppen gondolkodni.

Ami kicsit visszavesz az élvezhetőségéből, az a nyelv. Valószínüleg soha nem fogják ezt elhozni Magyarországra, így magyar felirattal kezdtem neki. Ezek meg hadarnak elég durván, és sokszor nem tudom végigolvasni a feliratot, annyira pörög egy-egy dialógus. 

Heroes - Hősök

Minden szuperhősös cuccért odavagyok, úgyhogy nem tudom, hogy kerülhettem ki eddig a Hősöket. Azért ez nem az a tipikus Pókember/Superman-es szuperhősös sorozat, hanem van mögötte egy nagy sztoriszál, ami összeköti ezeket a különleges képességű embereket. Persze ez egy rész után még alig körvonalazódik, de az biztos, hogy a pilotot nagyon eltalálták. Meglátjuk, mit tudnak ebből kihozni.

Ment meg! - Rescue Me!

Másodszorra kezdtem bele a sorozatba, mert már egy-két éve elkaszáltam, de miután A melót végignéztem, tudtam, hogy Denis Leary miatt adok neki még egy esélyt. Hasonlít is kicsit az előző sorozatához, de itt sokkal erősebb a dráma és kevesebb benne a humor. Persze stílusában a szellemes beszólások és szituációk hasonlóak, de itt dominál a drámai vonal és itt már van egy erős történetszál, amihez ha jólrémlik jön még pár mellékszál, ami hiányzott A melóból. Nem sokszor kezdek újra valamit, ha egyszer elkaszáltam, de most úgy gondolom jól tettem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.